Az én személyes történetem
Egyik este vacsoránál férjem Zoli odafordult hozzám és megkérdezte: Te emlékszel még miért kezdtél el asztrológiát tanulni? Na ezen elgondolkoztam... Miért is?
Visszagondolva most úgy tűnik, mintha valami olyasmit szerettem volna kapni az emberekhez, mint egy gondosan megírt, konyhakész használati utasítás... Úgy képzeltem az asztrológiát mint egy laikus a Feng-Shuit: "Ha kitakarítod lakásod keleti sarkát, holnaptól jó tanuló lesz a gyerek..." Aztán szerettem volna még "olvasni" a körülöttem lévők gondolataiban is és arra gondoltam, ha megkérdezi valaki tőlem, hogy "Otthagyjam-e Sanyit?" - akkor csak belenézek majd a horoszkópjába és felolvasom neki a választ... Csak egy picit akartam belesni a "kulcslyukon", hogy megnézzem látok-e valami érdekeset az ajtó mögötti félhomályban.
Azonban minél jobban beleástam magam az asztrológiába, annál inkább nyílni kezdett az ajtó én pedig mintha egy titkos föld alatti csarnokban találtam magam. Akármerre néztem, minden irányban végeláthatatlan folyosók nyíltak - a lehetséges választások az életemben. Egy idő után pedig valamiféle rendszer kezdett kibontakozni a káoszban... A kezemben lévő horoszkóp ekkor zseblámpává változott, és onnantól kezdve bevilágíthattam minden egyes folyosóra, mi várna rám ha éppen arra felé venném az irányt?
A gondolatolvasást és Sanyiék problémájának megoldását azóta sem tanultam meg, helyette viszont az emberi létezés legmélyebb labirintusába kaptam betekintést. Csak egy kulcslyukon akartam belesni, helyette pedig feltárult az egész földalatti birodalom.
A Kínai Asztrológia segítségével pontosan megtanultam mire számíthatok ha elindulok egy irányban, és ha gondolatot olvasni nem is tudok, azt már tisztán látom, kit milyen motivációk vezérelnek.
A felfedezés azóta is tart. Időnként megállok és végiggondolom az eddigi utam. Ilyenkor úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, hogy találkoztam a kínai asztrológiával, és megtanulhattam ezt a csodálatos útmutatót az élethez, és az emberekhez.
Nagy Melinda