Akik ismernek tudják, hogy nagy állatvédő vagyok. Egy időben a barataim már féltek velem jönni kirándulni, mert egészen biztos volt, hogy valamilyen lerobbant, gazdátlan kutyával, vagy macskával tértünk haza. Olyan is előfordult, hogy a macedón autópályán teknősbékát mentettünk a belső sávban, (de ez már tényleg elég életveszélyes volt,  semmiképp ne csináljátok utánunk!)

Szóval ma megláttam egy bogarat ügyintézés közben egy irodaház mélygarázsában. Hogy konkrétabb legyek, ez egy kis poloska volt, aki próbálta szedni apró lábait, hogy a centire mellette elhaladó autókerekek között valahogyan életben maradjon.

Gondoljon bárki bármit, én megsajnáltam ezt a kis bogarat. Ugyanazt a kétségbeesett menekülést láttam rajta, amit egy kutyán, vagy macskán lát az ember ha csapdába kerül. A cipőm előtt cikázó állatkára néztem és hirtelen megértettem miért mondják azt a buddhisták, hogy minden élet egyformán szent...


Minden élőlény, - még egy poloska is - éppen úgy próbálja menteni saját kis életét, mint ahogyan te, vagy én tenném vészhelyzetben.


Innentől kezdve már nem az irtani való "kártékony bogarat" láttam benne, hanem egy menekülni próbáló lényt, aki az életéért küzd esélytelenül egy parkolóházban.

Nem volt kérdés, hogy segítek neki. Felvettem egy zsebkendővel és kisétáltam vele a parkoló melletti virágágyásig.

Itt majdnem véget is ér a történet, ha nem szól közbe a karma... (vagy a gondviselés?)

Amikor kivittem és épp készültem volna szabadon engedni egy közeli bokor védelmet nyújtó rejtekében, arra sétált egy parkolóőr. Fogalma sem volt mit csinálok, csak egyszerűen odalépett hozzám:

- "Vigyázzon kisasszony, nehogy hozzáérjen a keze a rovarméreghez! Bogárcsapdákat raktunk ki a bokrok közé tegnap, mert sok a poloska." - kedvesen biccentett még egyet, aztán továbbsétált...

Szólni sem tudtam a megdöbbenéstől. A kis "megmentettet" egy rovarcsapda kellős közepén akartam szabadon engedni!

Ezek után a tervezettnél nagyobb kitérővel ugyan, de biztonságba helyeztem egy másik utcában lévő parkban, és megvártam míg észrevétlenül el nem tűnik teljesen a sűrű fű mélyén. Remélem azóta is jól van. 🙂

Hazaféle elgondolkodtam a történteken. Milyen karmája lehetett ennek a bogárnak? Ez most vajon beleavatkozás volt a dolgok rendjébe? Vagy éppen, hogy a dolgok rendje az volt, hogy én kivittem és a parkolóőr "véletlenül" másodszorra is megmentette? Egy azonban biztos:


Ha egy "jelentéktelen poloska" életének megmentésére - szükség esetén dupla mentősereget is küld az égi gondviselés, - akkor mi miért is aggódunk minden apróság miatt?


A feladatokat, amiket hoztunk EL KELL VÉGEZNÜNK, és a betervezett tapasztalatokat MEG KELL SZEREZNÜNK, mielőtt távozunk e létből. Aggodalomra tehát semmi ok. Nem is olyan könnyű meghalni. 🙂

Szeretettel

Melinda

Ha szeretnél még ilyen témákról hallani -  az asztrológia tükrében - jelentkezz az októberben induló új kezdő online kínai asztrológia tanfolyamomra . »»»